Tervezett találkozó az “őrült magyarral”

A mi családunk úgy tekint az étel készítésére és tálalására, mint egy művészetre. Határozottan állíthatom, hogy nekünk ez az egyik meghatározó szeretetnyelvünk. Az ízek, a színek, az illatok, a kreativitás, a látvány és a társaság olyan extrákkal tölti meg az ételt, amitől sokkal élvezetesebbé válik a túléléshez amúgy is szükséges táplálkozás. Ebből adódóan bárhová is utazunk, szeretjük felkeresni azokat a helyeket, amelyek étkezés szempontjából a fenti élményt biztosítják a vendégeiknek. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor Belgrádba költöztünk. 

Az egyik belgrádi gasztrotúránkon történt a következő eset. Többen ültünk az asztal körül, sőt, több nemzet ült az asztal körül, ezért az egyszerűség kedvéért angolul kommunikáltunk egymással és a felszolgálóval is. Egyik asztaltársunk megkérte a felszolgálót, hogy ajánljon számunkra ritkaság számba menő minőségi szerb bort. A válasz gondolkodás nélkül érkezett: - Maurer Oszkár, az “őrült magyar” borait ajánlanám a Vajdaságból. Hiába gondolod azt magadról, hogy micsoda kozmopolita vagy, ezt hallva elkezd bizseregni a szíved, kicsit jobban kihúzod magad, azzal az ühüm tartással, igen, jól hallottátok magyar borász borát ajánlottátok és hát igen, én is magyar vagyok. No de kulturált felnőttként ilyet nem teszel, viszont a szemed csillogását nem tudod leállítani. Később kiderült, hogy az ajánlott bornak nagy sikere volt az asztaltársaság körében, így azonnal listára került, hogy ezt a borászatot bizony meg kell látogatni.

Mégsem került rá sor egy jó darabig, mert bár én szeretem a bort ízlelgetni, mustrálgatni, de alapvetően nem iszom alkoholt, s ennek tudatában a két óra autókázás a meggondolandó kirándulások listájára került. Persze azóta tudjuk, hogy a Palicsi-tónál egy kellemes hétvégi programmal nyugodtan lehet tervezni. Honnan tudjuk? Úgy esett, hogy az Instagramon szembe jött velünk az a bizonyos utolsó löket, ami ahhoz kellett, hogy útra keljünk, mégpedig egy gyönyörűen befotózott ételsor a Maurer borászat ajánlásával. Mivel volt is okunk az ünneplésre, azonnal foglaltunk, és a legközelebbi hétvégén útnak is eredtünk Hajdújárás irányába, ami körülbelül félúton van Belgrád és Budapest között. Amikor letértünk Hajdújáráson a Kastély utcába, kisvártatva megpillantottuk a romos kastély mellett az 1880 étterem épületét. Mint később megtudtuk a kastély nem tartozik a Maurer birtokhoz, annak közvetlen tövében magasodik erősen lelakott állapotban, de mégis megidézve az egykori idők eltűnt pompáját. Szemben az elmúlással a Maurer birtokon, azonban csak úgy pezsgett az élet, hiszen október elején érkeztünk a szüret kellős közepén, és már folyt is a betakarított szőlő feldolgozása. Nem akartunk lábatlankodni, így az épület mellett napfürdőző konyhakert felé vettük az irányt. Minden egyes padlizsánt, salátát és egyéb zöldséget meg akartunk örökíteni a fotóinkon, hisz előzetesen tanulmányoztuk a 1880 étterem weboldalát és tudtuk, hogy részben ők lesznek az ebédünk fő sztárjai. 

Az előzetes asztalfoglalásunk visszaigazolásában udvariasan megkértek, hogy legkésőbb 13 óráig érkezzünk meg, így szépen lassan felhagytunk azzal az elhatározással, hogy minden egyes zöldséget megörökítünk a konyhakertben, és a bejárat felé vettük az irányt. A bejárat előtti lugasról szőlő fürtök lógtak elegánsan a fejünk felett, emlékeztetve minket arra, hogy borkóstolóval egybekötött ebédre érkeztünk. Belépve az épületbe kedves fogadtatásban volt részünk. 

A belső teret túlnyomó részt a borászathoz kapcsolódó régi tárgyak díszítik, melyek "nyugdíjazásuk után" méltó környezetbe kerültek. Néhány meghökkentő, az élővilágot nem megszokott módon bemutató fotó is helyet kapott a falakon. A bakelitlemezek közül a Sandokanon akadt meg a szemem. Hm..., mit is mondott a felszolgáló Belgrádban Maurer Oszkárról? Őrült magyar borász..., na ezen nem volt több időm mélázni, mert maga Maurer Oszkár lépett az asztalunkhoz, és üdvözölt minket szeretettel. 

Mint később kiderült a fine dining valóban a borászat egy új projektje, ezért a szüret bokros teendőit kissé szüneteltetve ő maga vezényelte le a borkóstolóval egybekötött ebédünket. Persze elmondta, hogy a hosszútávú cél az, hogy valakit kinevelnek ennek a feladatnak az ellátására, ami némi időt fog igénybe venni, mert ugyanazt az elvet kívánják követni, mint a borok készítése során. "Jó bort akarok készíteni és tisztességeset. Olyat, amiben benne lakik a lélek, és erre a szintre szeretném emelni a bor mellé ajánlott ételek színvonalát is." - mondta Maurer Oszkár. 

Az ebéd során magas minőséget, alázatot, szeretet, kreativitást tapasztaltunk, illetve harmóniát az évszakkal és a környezettel. 

Később megtudtuk, hogy a Maurer borászatban alapelv a feljavított biotermesztés, mellőzik az adalékanyagok használatát a bor előállítása során, és egyensúlyra törekszenek az anyatermészettel, ami  több szinten visszaköszönt az ebéd során. Például az évszaknak megfelelő csipkebogyó dekorációt helyeztek az asztalra, a padlizsánt a metszett szőlő hajtásokon füstölték, a zöldségek zöme a konyhakertből került az asztalunkra, saját készítésű kovászos kenyeret szolgáltak fel, a tányérokat helyi kisiparos készítette és helyi tárgytervezők álmodták meg azokat. Amit ők maguk nem tudnak előállítani a menühöz, azt helyi kistermelőktől szerzik be, ügyelve a magas minőségre. 

Maurer Oszkár nem szakított a családi hagyománnyal és negyedik generációként foglalkozik szőlő termeléssel és bor előállítással. Szerencsésnek vallja magát, mert azt mondja hogy: "A szőlő mindenhez közelebb vitt engem, ami számomra fontos volt. A bor engem hazavezetett."

Kicsit szégyenkezve tudtam meg Maurer Oszkártól, hogy a Belgrádtól nem messze elterülő Fuska Gora Nemzeti Parknak bizony van magyar neve is, Tarcal-hegy, ami a Szerémi borvidék részét képezi. Amikor ez a terület a Magyar Királyság része volt, a világ három leghíresebb borvidéke közé tartozott. A Szerémi borvidék misztikus erejét tovább emeli, hogy erről a vidékről származott tíz római császár és egy pápa is. 

Mint interkulturális mediátor nem bírtam kordában tartani magamat, muszáj volt megkérdeznem Maurer Oszkártól, hogy akadtak-e nehézségei magyarként sikerre vinni a hosszú múltra visszatekintő családi vállalkozásukat Szerbiában?

A válasz szerényen és őszintén hangzott: "Nem próbálok más lenni, mint aki vagyok. Magyar vagyok, magyar bort készítek. Érdeklődéssel és nyitottsággal állok mindenhez és mindenkihez."

Hogy őrült-e a magyar borász? Járjatok utána ti magatok!