Wellgenerations

Despite struggling with constant fatigue, Kata visited her mother today, as she did every day, after she closed their craft bakery. It was always reassuring to come in. In response to the knock, her mother's smile came from across the window, and within seconds the door opened. After she had spent her entire childhood then her diligent years in the bakery, her legs couldn't take her   so far anymore, bur she really missed the bakery, so she couldn't wait for Kata to report every day what had happened at the bakery and the shop.   - Come on, tell me! Were there any queer shoppers today? - There was really nothing worth mentioning today except this new bundle of orange honey nuts. Come, taste it, and tell me your opinion! They sat down at the kitchen table and her mother opened the package hiding the novelty with sparkling eyes. She took a look, smelled it, and finally bit it, closed her eyes, and tasted it. - I was expecting the taste of lemon peel, but that taste hurled me

                                                            Kata annak ellenére, hogy állandósult fáradtsággal küzdött, ma is, mint minden nap, a kézműves pékség zárása után benézett az édesanyjához. Hozzá mindig megnyugvás volt betérni. A kopogtatásra válaszul, édesanyja mosolya érkezett az ablak túloldaláról, és másodperceken belül nyílt is az ajtó. Minekután ő is az egész gyerekkorát, sőt szorgos éveit is a pékségben töltötte, de már nem vitte el odáig a lába, azonban nagyon hiányzott neki a sütöde, így alig várta, hogy Kata minden nap beszámoljon arról, hogy mi történt a pékség házatáján.  - Gyere, mesélj! Volt valamilyen hóbortos vásárló ma? - Ma nem igazán volt semmi említésre méltó, hacsak nem ez az új narancsmézes diós batyu. Gyere, kóstold meg és mondd el a véleményedet!  Leültek a konyhaasztalhoz, és az édesanyja csillogó szemekkel bontotta ki az újdonságot rejtő csomagot. Szemügyre vette, megszagolta, végül beleharapott, becsukta a szemét és úgy ízlelgette.  - A citromhéj íz

A mi családunk úgy tekint az étel készítésére és tálalására, mint egy művészetre. Határozottan állíthatom, hogy nekünk ez az egyik meghatározó szeretetnyelvünk. Az ízek, a színek, az illatok, a kreativitás, a látvány és a társaság olyan extrákkal tölti meg az ételt, amitől sokkal élvezetesebbé válik a túléléshez amúgy is szükséges táplálkozás. Ebből adódóan bárhová is utazunk, szeretjük felkeresni azokat a helyeket, amelyek étkezés szempontjából a fenti élményt biztosítják a vendégeiknek. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor Belgrádba költöztünk.  Az egyik belgrádi gasztrotúránkon történt a következő eset. Többen ültünk az asztal körül, sőt, több nemzet ült az asztal körül, ezért az egyszerűség kedvéért angolul kommunikáltunk egymással és a felszolgálóval is. Egyik asztaltársunk megkérte a felszolgálót, hogy ajánljon számunkra ritkaság számba menő minőségi szerb bort. A válasz gondolkodás nélkül érkezett: - Maurer Oszkár, az “őrült magyar” borait ajánlanám a Vajdaságból. Hiába gondolo

Hogyan építettük fel cseppről-cseppre a Szerbia kompatibilis családi verziónkat? Néhány költözést követően kialakult egy saját költözési rutinunk, prioritási listával egybekötve - ami folyamatosan változik, hisz a gyerekünk korosodik. Természetesen a lista elején szigorúan azok a dolgok szerepelnek, amiről nem vagyunk hajlandóak lemondani.  Az első számú teendőnk miután meghoztuk a döntést, hogy valamilyen ajánlat miatt érdekes lehet számunkra országot váltani, hogy ellátogatunk abba a városba, ami átmeneti otthonunkká válhat. Helyi idegenvezetővel bejárjuk a várost, meglátogatunk néhány iskolát, megismerjük a helyi ingatlan kínálatot, tájékozódunk a közbiztonságról, az egészségügyi ellátásról, illetve a boltok választékát is mustrára vesszük. Mindeközben figyelünk arra a bizonyos belső hangra, de legalábbis az érzéseinkre. A látogatás utolsó estéjén egy kellemes vacsora keretében megosztjuk egymással a benyomásainkat és konklúziót vonunk le.  Ez Belgrád esetében a következőképpen néz

How did we build our Serbia compatible family version drop by drop? After a few moves, we developed our own relocation routine, including a priority list - which is constantly changing as our child grows. Of course, at the top of the list are all the things what we are not willing to give up. Our first task on our to do list after having decided to accept a job offer in some other country is to visit the city that might become our temporary home. We prefer to discover the city with a local tour guide, the trip includes the visiting of some schools, learning about the local real estate market, finding out more information about public safety, health care, and taking a look at the selection of shops. In the meantime, we pay attention to our inner voice, but at least to our feelings. On the last night of the visit over a pleasant dinner, we usually share our impressions and make a conclusion. In the case of Belgrade, this was as follows. We didn't have high expectations when we set of