Apró lelkeket gyógyító viráglelkű nagymamák
Ez az első olyan anyák napja az életemben, amikor már nincs nagymamám, akit felhívhatnék vagy meglátogathatnék. Pedig lenne mit megköszönnöm.
Tudtátok, hogy a nagymamáknak jelentős szerepe van abban, hogy milyen az unokák egészségi állapota? Ezt a tényt különböző kutatások támasztják alá. Én a teljesség igénye nélkül szeretném megosztani veletek azokat a gyógyító képességeket, amikkel a nagymamák rendelkeznek, és saját magam is megtapasztaltam.
A nagymamák gyökereket adnak. Ők azok, akik összekötnek minket a múlttal, azzal az időszakkal, amikor mi még nem is voltunk. Történettekkel az ükszüleinkről, a dédszüleinkről, a saját gyermekkorúkról és a szüleinkről. Mesék, mesék, melyek biztonságos alapot adnak az unokáknak.
A nagymamák amikor főznek akkor is mesélnek, az ételeket úgy készítik, ahogy azt az édesanyjuk tette. Mert nagyon nem mindegy ám, hogy bors vagy porcukor kerül a káposztás tésztára, ahogy az sem mindegy, hogy bolti vagy házi gyúrt tésztából készül-e. Miközben esszük a nagymama finom ételeit nem is gondolunk arra, hogy milyen vaskos gyökereket növesztünk (sokszor extra kilókat is), jöhet bármilyen hurrikán, minket el nem repít, mert kötödünk, tartozunk valahova.
Miközben stabil gyökeket növesztünk, csodás szárnyakat is kapunk a nagymamáinktól. Veleszületett tehetségük, hogy az érzékeny viráglelkükkel megérzik az unokák gyengeségeit. Bölcsen és észrevétlenül bátorítanak, szárnyakat adnak. Egy olyan tükröt tartanak nekünk, amiben hibátlannak látjuk magunkat.
Bölcsek! A bölcsességet mérhetetlen szeretettel és türelemmel adják tovább. A nagymamáknak mindig van idejük türelmesen mesélni, tanítani. Megtanítani azt, amit ők tudnak, legyen az: tészta gyúrás, sütés, főzés, kötés, varrás, tapasztalat, elméleti tudás, bármi.
Hát így gyógyítják a viráglelkű nagymamák az apró lelkeket.
Köszönjük nagymamák, leendő nagymamák! Meséljetek! Adjatok gyökereket, szárnyakat és bölcsességet!
Petőfi Sándor, részlet Az árva lyány című verséből
Szeresd a virágot
És ne féltsd szívedet,
Mert, ki ezt szereti,
Rossz ember nem lehet;
A virág s az erény
Két atyafi-gyermek,
Egy szívben egymással
Nem ellenkezhetnek.
Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága.
Comments
Post a Comment